Kis rágcsálók

 Kisgyermekes családban tartható-e tengerimalac?

  Ha a higiéniai szabályoknak és az állat szükségleteinek megfelelő módon járunk el, akár kisgyermekes családban is tartható, azonban a hatévesnél kisebb gyermeket csak felügyelet alatt ajánlott tengerimalac közelébe vinni, mert akaratán kívül megszoríthatja, vagy leejtheti, s a kisállat így súlyos sérüléseket szenvedhet. A tengerimalac gyermekek körében igen kedvelt kisállat, viszonylag könnyen kezelhető/tartható, ártalmatlan. A simogatást jól tűri, hat éven felüli gyermeknek bátran ajánlható.
  Megjegyzés: A tengerimalac hallása és szaglása kifinomult, látása azonban gyengébb, inkább a mozgások észlelésére alkalmas. A szem - csakúgy, mint más rágcsálóknál - kétoldalt helyezkedik el, s mivel így nagy látószöget képes befogni, a mozgást - a ragadozókat, az egyéb veszélyeket - bármely irányból rendkívül gyorsan észleli (a vadonban ez a képesség a túlélést szolgálja), de látása nem éles. Mivel nem lát jól, nem képes a távolságot, magasságot érzékelni, s ha nem fogjuk meg megfelelően, könnyen leejthetjük, mert nem fél, nem fogja föl, hogy pl. a kezünkből mekkorát eshet.

   Lesz-e valamilyen egészségi problémája, ha nem fedeztetem a tengerimalacom?
  Egészségi problémája emiatt nem lesz, a tengerimalacot nem szükséges fedeztetni. A vemhesség/ellés egy plusz rizikófaktor, számos nőstény pusztul el vemhességi toxikózis, vagy egyéb, ellés közben adódó komplikációk miatt. Egy másik, ilyenkor felmerülő probléma a kölykök elhelyezése. Igen sokan szaporítanak csupán azért, hogy az „aranyos kölykökben gyönyörködjenek”. A kölykök azonban gyorsan felnőnek, s ha a helyük nem biztosított, a lelkesedés hamar alábbhagy, mert igen nehezen található a számukra egy új, megfelelő otthon, egy felelősségteljes gazdi. A fedeztetést csak kizárólag tudatos tenyésztés érdekében érdemes alkalmazni. Ha azt akarjuk, hogy sokáig éljen, ne szaporítsuk kedvencünket! Nagyon sok olyan tengerimalac születik, amely az állatkereskedésben, egyéb helyeken hiába vár szerető gazdira, a túlszaporítás miatt nincs rá kereslet.

   Hány évet élhet egy tengerimalac?
  Egy tengerimalac átlagosan 5-7 évet élhet. Élettartama különböző tényezők, tartás, táplálás, genetikai prediszpozíció, környezeti hatások függvénye. Vannak tengerimalacok, melyek akár 8 évet is elélhetnek, s egyes tengerimalac-fajták hajlamosak arra, hogy az átlagosnál nagyobb életkort érjenek el. Ugyanakkor megemlítendő, hogy a rövidebb életkor legtöbbször a nem megfelelő tartás, vagy felelőtlenség (pl. beltenyésztés) következménye. Tudományosan bizonyított az a tény is, hogy az egészen fiatal korban nemzett utódok élettartama a kifejlett példányok utódainak élettartamához viszonyítva általában alacsonyabb.

   Egy felnőtt tengerimalacnak mennyi az átlagsúlya?
  Egy felnőtt tengerimalac átlagsúlya 900-1200 gramm. A fajtatiszta állatok általában nagyobbak, egyes példányok akár az 1500-1800 grammot is elérhetik anélkül, hogy túlsúlyosak lennének. Ha tengerimalacunk súlyát egészségi szempontból szeretnénk értékelni, figyelembe kell vennünk származását, termetét stb., mert csupán a súlya alapján nem lehet megítélni, hogy sovány, megfelelő súlyú, vagy elhízott.

   A tengerimalac sétáltatható-e pórázon?
  Napjainkban a szaküzletekben már tengerimalac számára készült hám is kapható, ezt szállítás vagy állatorvosi kivizsgálás alkalmával érdemes használni, kényelmes biztonságot nyújt egy esetleges szökési kísérlet, hirtelen ijedtség vagy egyéb veszély esetén. Tengerimalacot sem a lakásban, sem máshol ne sétáltassunk pórázon, biztonságos, védett helyen engedjük szabadon, hogy társával / társaival futkározzon, szaladgáljon, bújócskázzon.

   Fontos-e a tengerimalacnak nyalósót adni?
  A helyes, kiegyensúlyozott táplálkozásra kell figyelmet fordítani. A tengerimalacnak nincs szüksége nyalósóra, ásványi anyagok pótlására szolgáló fogkoptató kockára/karikára, a megfelelő, változatos étrend biztosítja a vitaminok és ásványi anyagok folyamatos pótlását.Ha a tengerimalac ilyen tömböt/kockát nyal/rág, olyan anyagok jutnak be a szervezetébe, amelyek nemcsak szükségtelenek, de még kárt is okozhatnak, akár meg is betegíthetik, mert habár a felesleg rendszerint kiürül, bizonyos elemek túladagolása mérgezést okozhat.

   Vannak-e az ellésnek előjelei?
  Ha a csípő (pelvis) már egy-két ujjnyira kitágult, az ellés 48 órán belül bekövetkezik. Ellés előtt a hüvelyt takaró membrán is feloldódik, de ezek a jelek egy tapasztalatlan gazdi által nem mindig észlelhetők. Néha észrevehető, hogy közvetlenül az ellés előtt a nőstény többet bogyózik (a rectum tartalma kiürül), de ez sem mindig nyilvánvaló. Összegezve: a csípő tágulásán kívül más jele a hamarosan bekövetkező fialásnak nehezen észlelhető, mert egy egészséges tengerimalac a fialást megelőző órákban is jóétvágyú, jár-kel, eszik stb.

 Milyen komplikációk léphetnek fel vemhesség vagy ellés ideje alatt?
  Ha a fialásnál komplikációk lépnek fel, az időben érkező segítség életmentő lehet. Néhány esetben a kölyök / kölykök és/vagy az anyjuk minden segítség ellenére sem menthető(k) meg. A leggyakoribb komplikációk:
       nehéz, problémás ellés (dystocia) - a nőstény csípője nem tágul ki megfelelően. Általában az egyéves kort meghaladott nőstények a veszélyeztetettek. Túl nagy köly(k)ök esetén is fennállhat, nem tudja megelleni, vagy a kölyök a szülőcsatornába reked. Ha már 15 percnél több idő telik el úgy, hogy a nőstény méhizomzata igyekszik kilökni magából a már érett magzatot, de a kitolási fázisban a kölyök a szülőcsatornába reked, itt megfulladhat. Nagyon tiszta kézzel, rendkívül óvatos mozdulattal ujjunkat a nőstény hüvelyébe csúsztatjuk, s kitapogatjuk. Ha a feje kinn van már (látható), a kölyköt az állkapcsa felől megragadva a hüvelyből óvatosan kihúzzuk (a méhizomzat összehúzódásait figyelembe véve, hogy a nőstény meg ne sérüljön). Ha a kölyök feje nem látható, de már a hüvelyben érezhető, próbáljuk meg a száját kitapogatni, s a felső fogaknál az ujjunkat úgy behajlítani, hogy a kölyköt óvatosan - a méhizomzat összehúzódásait figyelembe véve - kifelé húzhassuk. Ha mindez sikertelen, vagy a kölyök nem érezhető, a gyors orvosi beavatkozás az egyetlen remény.
        vemhességi toxikózis;
       koraszülés;
       a méhben a magzat elpusztul, nem észlelhető mozgás. Néha a nőstény a csodával határos módon megszüli az elpusztult kölyköt (-ket), s hamar felépül, általában azonban - ha idejében nem fordulunk orvoshoz, hogy az ellést művi úton (gyógyszeresen) beindítsa, vagy császármetszést alkalmazzon - a nőstény elpusztul.
       bizonyos fajta élősködők - ilyen a Trixacarus caviae, amely amellett, hogy rendkívül veszélyes, fialásnál is problémát okozhat, súlyosabb esetekben a magzat a méhben elpusztul.
       C-vitaminhiány;
       méhcsavarodás - viszonylag ritkábban, a vemhesség 30. napja után tengerimalacnál bekövetkezhet.
       Még megemlítendő, hogy fartartással ritkán születik kölyök. Általában a fej jelenik meg először, de a nőstény legtöbbször a farral jövő kölyköt is probléma nélkül világra hozza. Komplikáció akkor lép fel, ha a nőstény nem veszi észre, hogy nem a fejénél, hanem a kölyök lábainál szakította fel a burkot (ösztönszerűen azon a részen kezdi el a kölyköt kibontani, s nyalni, amely az ellésnél először jelenik meg). Ha a kölyök erős és egészséges, kétségbeesett mozgását látva és hangját hallva az anyja felfedezi, hogy tévedett, s a fejnél gyorsan felszakítja a burkot, a kevésbé életerős kölyök viszont - ha nem segítünk rajta - burokba fullad.
       A tengerimalac méhe és szülőcsatornája cső formájú, így harántfekvés a tengerimalacnál kevésbé valószínű.
  E témáról további információkat itt találsz. 

   Milyen súllyal születik egy egészséges tengerimalac?
  Egy normál fialásnál a kölykök átlagsúlya 70-100 gramm. Általában elmondható, hogy a súly fordítottan arányos a kölykök számával, pl. egy nagyobb számú alomnál általában kisebb súlyú kölykök születnek. A kölykök súlya akár alomtestvérek esetében is különbözhet, születésnél egy kölyök 60, vagy akár 130 gramm is lehet. A kisebb súlyú kölyök legtöbbször életképes, súlya gyakran nem betegség vagy egyéb rendellenesség, hanem a méhen belüli kedvezőtlen pozíció következménye, a méhben nem jutott elegendő táplálékhoz / oxigénhez.

Azon felfogás, miszerint a tengerimalacnak nincs szüksége ivóvízre, téves. Meglehetősen nehéz megítélni, mennyi zöldféléből, gyümölcsből származó nedvtartalom fedezné a napi folyadékszükségletét, melyet nagyban befolyásol testsúlya és a környezet hőmérséklete, páratartalma is. Éppen ezért mindig tartsunk a tengerimalac előtt vizet.
  A legjobb választás egy önitató. Könnyen megtanítható ennek használatára, így a víz mindig tiszta marad. Az önitatók közül a fémcsőrűt válasszuk, ezek közül a legjobb a duplagolyós szelepű, melynél biztosak lehetünk abban, hogy nem csöpög. Az üvegcsőrű itató könnyen eltörhet.
  Ha nincs lehetőségünk önitatót vásárolni, egy vastagabb és nehezebb tálat tegyünk eléje. A tengerimalacnak különös tehetsége van arra, hogy a tálakat bepiszkolja és/vagy feldöntse.   
  Sosem ivott a tengerimalacod vizet? A legjobb megoldás, ha eltanulhatja egy másik malactól, amely rendszeresen fogyaszt vizet (ugyanez érvényes az újonnan bevezetett élelemre is, egy tengerimalac gyorsabban elfogadja az ismeretlen táplálékot, ha egy másik jóízűen fogyasztja). Ha nincs ilyen társa, az első napokban fecskendőből kell itatnod (ezekben a napokban akár egy kis szőlőcukrot is feloldhatsz a vízben), vagy az önitató csőrét kell gyakrabban a szájához vinned. Ezt nyalogatva hamar megtanulja, hogyan kell használja, s később egyedül is inni fog.

  Nagyon fontos, hogy az újonnan vásárolt tengerimalac előző étrendjét ismerjük, így nem változik hirtelen (a felelősségteljes tenyésztő/állatkereskedő pontos utasításokat ad).
  Indokolt esetben úgy változtassunk étrendjén, hogy egy hétre való, a tengerimalac által megszokott eleséget vásárolunk, s az új eleséggel keverve a korábbit fokozatosan csökkentjük.
  Általában a tengerimalac minden, az étrendjében és a környezetében történő gyökeres változásra érzékeny. Ezeket a változásokat legtöbbször stresszként éli meg. Ilyenkor szervezete kiszolgáltatottabbá és sebezhetőbbé válik. Ha a számára ismeretlen élelmet lassan, fokozatos vezetjük be az étrendjébe, és megfelelő, stabil környezetet biztosítunk a számára, számos betegségtől megóvhatjuk.
  A vadon élő tengerimalac a nap legnagyobb részét táplálék után való kutatással tölti. A háziasított malacnál a mozgás mellett a széna rágcsálása is pótolja ezt a hiányt.
  A szénának nagyon fontos szerepe van a tengerimalac táplálkozásában, egyensúlyban tartva az emésztést és koptatva a fogakat, ezért állandóan legyen előtte, hogy a nap bármely órájában hozzájusson. 
  Bármilyen összetételű tápot is fogyaszt a tengerimalac, egészsége megőrzése végett mindig szükséges a naponta adagolt, friss széna.

  A tengerimalac ún. hátsó fermentáló (hindgut fermenter),emésztőszerve a kevesebb fehérjét és több rostot tartalmazó növényi táplálékot igényli, ennek folyamatos felvételére rendezkedett be. A megrágott táplálék az egyszerű gyomorból - viszonylag kis űrtartalma miatt - hamar ürül, a nem rostalkotó szénhidrátok (keményítő, cukrok) egyszerű cukrokká bontva a vékonybélben fölszívódnak, közben a tartalom nem bontott hányada gyorsan továbbhalad, majd a vastagbélbe, pontosabban a vékony- és a vastagbél határán levő, nagy űrtartalmú vakbélbe (cökumba) érve lelassul, kedvező feltételeket teremtve a mikrobiális emésztésnek. A rostos cellulóz egy része a vakbélben élő cellulózbontó baktériumok segítségével bomlik.
  A fehérjeemésztés döntően a vékonybélben zajlik, a legtöbb makroelem, nyomelem és vitamin is a vékonybélből szívódik föl. A vakbélben élő egészséges bélflóra baktériumai a létfontosságú B-komplex vitaminokat a tengerimalac számára megtermelik. A baktériumok folyamatosan pusztulnak és szaporodnak. Az elpusztult baktériumokban igen sok fehérje van, ezek a baktériumok a puha széklettel távoznak (a vadon élő tengerimalac számára ez fontos fehérjeforrás - a természetben fellelhető rostos növényekben kevés a fehérje). Az emésztés során keletkező bélsár a fehérje és egyéb hasznos anyagok - élő segítő baktériumok, aminosavak, mikroelemek, K-vitamin - mellett jelentős mennyiségű B-vitaminokat (!) tartalmaz. E puha bélsarat a tengerimalac a végbeléből szedi és fogyasztja. A puha széklet az első emésztés terméke, mivel a tengerimalac koprofág állat, ezt újrahasznosítja, vagyis újra megemészti. A közönséges ürülék, a már másodszor megemésztett, száraz és keményebb (vég)termék nem tartalmaz ilyen (hasznos) anyagokat.
  A vakbél űrtartalma a tengerimalac emésztőtraktusának kb. a 65%-át (!) teszi ki.     vegyél egyet magadnak.

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat